2019/08/19
Kedves kollégák és diákok!
Azt hiszem, a legkedveltebb iskolai ünnep egy normálisan fejlődő diák számára mindenképpen a tanévzáró ünnepség. Emlékszem, mennyire vártam ilyenkor arra, hogy az igazgató néni végre kimondja, amit ilyenkor szokás, és hogy milyen fergeteges öröm fogadta mindig azt a bizonyos mondatot. Ígérem, ezúttal már nem kell sokat várni rá. Ági nénitől hamarosan hallhatjátok!
Kedves Atya!
Köszönjük a támogatást és együttműködést. A gyóntatásokat, az első áldozók felkészítését és a szent misék levezetését. Mind alkalommal tanultunk valamit, mely által értékesebb emberekké válhattunk.
Kedves Kollégáim!
Mindenkinek megköszönöm ebben a tanévben nyújtott kitartó és áldozatos munkáját, mely olykor nagy türelmet és önuralmat kívánt meg tőlünk. A mögöttünk lévő tanévre visszagondolva először a hálaadás szava kell, hogy elhangozzék. Köszönjük meg a napi munkához kapott erőt, kitartást, a nehézségekben is megtapasztalt támogatást és bátorítást. Köszönöm tanárainknak, munkatársaimnak azt, hogy hűségesen végezték szolgálatukat, köszönöm türelmüket, odaszánásukat
Azt szeretnénk, hogy katolikus iskolánkban továbbra is a szolgálat legyen jelen, a mostani divatos szolgáltatás szemlélettel szemben.
Kedves gyerekek!
Kívánom, hogy tartalmasan, vidám hangulatban teljék nyári szünet, vigyázzatok magatokra, egymásra, hogy szeptemberben mindannyian együtt köszönthessük az új tanévet! Még néhány napot aludnotok kell, hogy halljátok Ági nénitől azokat a bűvös elbocsájtó szép szavakat, illetve hogy kezetekbe fogjátok az egész éves munkátokért járó bizonyítványotokat. De ne izguljatok, gyorsan elszalad ez a pár nap, ahogy az egész tanév év is nagyon gyorsan elrepült.
Kedves nyolcadikosak!
Én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy így magunk között, kistemplomunkban búcsúzóul néhány szót szóljak hozzátok. Bízom benne, hogy a jövőben is találkozunk még itt,ezen a helyen, de hiába is nehéz kimondanunk, általános iskolásként ez az utolsó alkalom, hogy tanévzáró ünnepségünk alkalmából együtt lehetünk.
Búcsúzóul Egy meseszerű történetet mondok. Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
– Mit árulsz itt? – kérdezte.
– Mindent, amit a szíved kíván – válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.
– Lelki békét, szeretetet és boldogságot, szilárd hitet, erős jellemet, türelmet és empátiát, alázatot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok – mondta, majd kis idő múlva még hozzátette – nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott:
– Kedvesem, azt hiszem félreértettél – mondta.
– Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.
Mi is 8 éve igyekeztünk, hogy ezeket a bizonyos magokat gyümölccsé érleljük bennetek.
A ballagás az első olyan életforduló, ami után más közösségbe kerülsz. Remélem, hogy az itt töltött idő alatt sikerült a jellemed alapjait úgy alakítani, hogy erős egyéniséggé válva ne sodródj a tömeggel. Legyél büszke, hogy tartást kaptál, és tudod, hogy életed minden pillanatában élvezed a Gondviselés kegyelmét.
Attól még nem igazi „Petrovays” valaki, hogy ide jár. Igazi „Petrovays” az, aki abból él és azzal él, amit ez az iskola ad, aki számára vonatkozási pont, meghatározó életalakító közösség az, amiben a napjait tölti.
Nem igaz az, ami mindenhonnan hallatszik, hogy átlagemberekre van szükség. Nem igaz, hogy együtt kell úszni a céltalanok, tartásnélküliek áradatával. Pisztráng életmódot kell vállalnotok! A pisztráng ragaszkodik a legtisztább vizekhez, és az ár ellen úszik.
Szavahihetően, felelősségtudattal, elkötelezetten kell jelen lennetek az emberek között.
Követelményeket elsősorban önmagatokkal szemben állítsatok. Ne szégyelljétek, amit magatokkal visztek, hanem vállaljátok bátran akkor is, ha tapasztaljátok, hogy eldurvult a világ.
Jó utat gyerekek és szerencsés megérkezést!
Mári Noémi
tagintézmény-vezető
