Főooldal
Petrovay György

Petrovay György

PETROVAY GYÖRGY

Petrovay idősebb korában, élete utolsó szakaszában költözött Máramarosszigetre, ahol az akkori
megyei tisztviselők kivételével valószínűleg csak kevesen ismerték. Az első világháború után a
megyei tisztikar magyar anyanyelvű tagjainak túlnyomó része átmenekült az új határok közé került
Magyarországra és Petrovay emléke a románok és ruszinok által lakott Máramaros megyében
teljesen feledésbe merült. Ezzel ellentétben Jász-Nagykun-Szolnok megyében, különösen a
Szolnokhoz közeli Nagykörű községben valóságos kultusza alakult ki és él mindmáig.
 Igaz,
elsősorban nem mint geneaológusra és történészre, hanem mint a gyümölcstermesztés úttörőjére
emlékeznek, akinek fáradhatatlan tevékenysége, tudományos színtű kisérletezései fellendítették a
nagykörüi paraszti gazdaságokat. Szakcikkeivel és ismeretterjesztő előadásaival Petrovay szinte az
egész vidék gyümölcsfa telepítését előmozdította, s némi túlzással kortársai nem véletlenül
Nagykörü Széchenyijének nevezték.
Petrovay György családja Bereg és Máramaros és Ung megyéből román és ruszin ősöktől
származott. Ő maga Hosszúmezey Szaniszlótól, a románok Ung megyei vajdájától származtatta
magát, aki az 1330-as években Havasalföldről költözött rokonságával együtt Magyarországra és
megszerezte a Bereg megyei Hosszúmező, (későbbi nevén Dolha) és az Ung megyei Láz falu
kenézségét. Szaniszló unokái 1398-bvan Zsigmond király jóváhagyásával megszerezték a Bereg
megyei Sarkadot, majd 1411-ben a király több más faluval együtt nekik adományozta a Máramaros
megyei Petrovát is. Más források szerint Dolhai (Hosszúmezei) János házassága révén örökölték
fiai Petrovát, Leordinát, Ruszkovát és Ruszpolyánát. A fiúk közül Bogdán Petrovára költözött. Az
akkori szokás szerint a nemesek birtokaik után, ahol letelepedtek, vezetéknevüket is
megváltoztatták. Így lettek Dolhai Bogdán leszármazottai Petrovayak. Noha a család ősei
jogállásuk szerint a magyar nemességhez tartoztak, ekkor még nyelvükben bizonyára románok
voltak. Leszármazottaik egy része később teljesen elmagyarosodott. Érdekességként említjük meg,
hogy Mihályi János, a máramarosi oklevelek fordítója és megjelentetője az 1877-es véres plevnai
harcokban hősiességével kitűnt Petrován román ezredest is a Petrovay család rokonságához sorolta.
A család címere: Kék pajzsban arany zsinórról lógó ezüst vadászkürt. Felette jobbról csillag, balról
félhold. Sisakdísze ugyancsak vadászkürt. A címert kék – arany és ezüst – vörös foszlányok díszítik.


Skip to content